Az első idei Divízió I-es bajnoki mérkőzésre igen sokan voltak kíváncsiak, de nem csak pártatlan nézők, hanem többi ellenfél is – legalább 7-8 rivális csapat jelent meg megfigyelni, hogyan kezdi az idényt a két alakulat.
Nos, kicsit álmosan, szezon eleji formát hozva kezdték. Az első Gorillaz támadás azt hozta, amit az egész 2009-es év, futásokat. Nagy Zsolt (#12) és Kovács Péter (#30) vállalták magukra a yardok szerzését, Nagy a két tackle között, Kovács pedig inkább kifelé törve, azonban egy rosszul sikerült handoff után a Rebels védői vetődtek rá a labdára, így jöhettek a hazaiak, a vendégek pedig pont nélkül mehettek le a pályáról, pedig már 20-on belül voltak.

Az Újbuda egyből szerette volna meglepni a Gorillazt, és egy running back passzal nyitottak, de Lesi Tamás (#31) átadása pontatlan volt. Ezt egy egy yardos futás és még egy elrontott passz, majd pedig egy punt követte, így a Rebels sem úgy kezdett, ahogy szerettek volna.

A második vendég támadás azonban már több eredménnyel járt – Nagy és Kovács mellé csatlakozott Juhász Attila (#5) is a futásokkal, mint ahogy Tóth János (#81) end aroundja is előkerült a playbookból, de a drive legfontosabb játéka mégis egy passz volt. Negyedik és hétnél egy időkérés után Juhász passzolt Tóthnak, aki megszerezte a szükséges yardokat a támadó térfél közepén, így maradhattak a pályán a Gorillák. És ha már ott voltak, addig gyötörték a védőket, míg három yardról Juhász futotta meg a touchdownt, majd Friedrich Tamás (#89) rúgásával az extrát is begyűjtve 7-0-s vezetéshez jutott a Dunaújváros.

A TD után nem sokkal újabb lehetőség adódott a Gorillaz előtt, ugyanis Csohány András (#16) passzát Balyi László (#58) húzta le, de az interceptionből nem lettek pontok, first downig sem jutottak el a vendégek.

A második negyedbe érve egyre jobban lehetett azonban látni, hogy a Gorillazból hiányzik valami, valami, ami megvolt bennük a tavalyi menetelés során. A védők ugyan könyörtelenül állították meg a futásokat, a secondary pedig nagyon jól védekezett a passzok ellen, a támadók mégsem tudták hozni azt, amit tavaly láthattunk tőlük. Ugyanakkor a Rebels offense-e sem a 2009-es önmaga, még akkor sem, ha belevesszük, hogy a Gorillaz esetében egy jóval keményebb védelem állt velük szemben.

Ennek ellenére még a második negyedben szépítettek a hazaiak. Az 52 yardos drive során egy 15 yardos büntetés is segítette őket, ám a drive főszereplője Lesi Péter (#6), a TE volt. Kétszer is meg tudták játszani őt a fal mögött, másodszor pedig nagyszerű blokkol is társultak a játékhoz, így Lesi meg sem állt a gólvonalig. Az extrára ugyan kétszer is rámehettek, ám mindkétszer elhibázták, a második alkalommal Pekli János (#33) ért oda viszonylag zavartalanul.

7-6-ről folytatódott a mérkőzés, de a Gorillaz hamar a puntnál kötött ki, ám Friedrich hatalmas gyertyát rúgott, így mindössze 25 yard állt a Rebels előtt másodpercekkel a vége előtt. A helyzet adva volt, ám Wellner Gábor (#82) nem tudta behúzni a labdát az end zone-ban, így egy pontos vendég vezetéssel jött el a szünet.

A szünetben – kényszerűségből – irányítót cserélt a Gorillaz, Juhász sérülése miatt Pokornyi Balázs (#10) érkezett a második drive-ban a center mögé, de előtte még volt egy hamar véget érő Rebels támadás.
Juhászt pedig hamar Friedrich követte a sérültek között, míg előbbinek a könyöke, utóbbinak a térde sérült, így hamar egy irányítót és egy rúgót is vesztett a vendég alakulat. És mivel a baj nem jár egyedül, egy reverse játék során nem sikerült megszelídíteni a labdát, amely bepattogott az end zone-ba, ahol Magyar Balázs (#36) vetődött rá, hat pontot szerezve ezzel csapatának. Jött aztán az extra Margócs Balázstól (#13), és máris 13-7-re vezetett a hazai csapat.

A Gorillaz Pokornyi érkezésével egyre többet passzolt, a fal azonban nem tudta megvédeni az irányítót, aki a folyamatos nyomás alatt nem tudott kibontakozni. A második drive-jában máris egy sack és egy fumble sorakozott a neve mellett. Ugyanakkor a Rebels offense sem bírt jobban a vendég védőkkel, mint korábban, Lesi Tamás és Bóbis Szabolcs (#37) futásai mellett Lesi Péter is hiába próbálkozott a földön, nem volt út a védőkön át.

Ráadásul a negyedik negyedbe érve Balyi már a második interceptionjét szerezte, és ha nincs Veingartner Tamás (#58), akkor a Balyinak szabad útja lehetett volna a gólvonalig, így azonban csak a félpályáig jutott. Sokkal messzebb azonban nem mentek a támadók, Pokornyin nagy volt a nyomás, a futásokat pedig ekkorra már kiismerte a Rebels védelem. Friedrich helyén Baranyai János (#59) érkezett puntolni, és egészen jól is ment neki.

Innentől kezdve leginkább a Gorillaz futott az eredmény után, a Rebels gyors puntja után a vendégek próbáltak futni, de egy Kovács 10 yardoson kívül (negyedikre) sokat nem tudtak felmutatni, sőt, inkább visszafelé haladtak, többek között Magyar nagyszerű védekezésének köszönhetően.

A hazaiaknak a visszakapott labdával két percet kellett volna lefuttatniuk, de Grátz Vilmos jól kérte ki az időket, és még egy utolsó próbára visszaszerezték a játékszert nagyjából egy perccel a vége előtt. Világos volt, hogy passzok következnek majd, így hátrébb húzódott a védelem, és hogy legyen idő passzolni, Kovács és Nagy is hátul maradt védeni az irányítót, de egy sikeres átadás (Bachrathy Dánielnek, #14) és egy Pokornyi futás után jött egy Kardos Máté (#38) interception, amivel eldőlt a mérkőzés.

A hazaiaknak már csak egy letérdelés kellett, és meg is volt a győzelem – a Rebels 13-7-re nyert, de folytatásban mindkét csapat támadóinak fel kell majd pörögni, ha győzelmekkel szeretnék folytatni a szezont.

Fotó: Schwarcz Nóra, Bratincsák Péter
Koroknai Gergely