Az időjárás nem volt ugyan kegyes hozzánk ezen a vasárnapon. Sem játékosként, sem rendezőként, sem nézőként nem volt kellemes az esőben.

Viszont bizakodásra adott okot a csapatok részéről a mérkőzés elején kinyilatkozatott hozzáállás, hogy aki viszont kilátogatott, megtisztelte őket, legyen kiszolgálva maximálisan. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ez csak egyik részről fog megtörténni.

Hogy mi az oka annak, hogy az amúgy első osztályú kerettel rendelkező Demons ebben végül is nem volt partner nem tudni. Talán a hosszú utazás, talán a gyors hazai vezetés, ami miatt így szerepeltek, talán sosem derül ki, nem is tisztem ezt firtatni, ez az Ő feladatuk.

Ellenben a Rebelsnél az megint látszott, mint pár hete, hogy nem bízzák a szerencsére idei szezont! Felkészülten, eltökélten, az másik fél hibáit maximálisan kihasználva gyakorlatilag átrobognak soros ellenfelükön. Épp, ahogy erre a csapat vezetőitől ígéret hangzott el pár hónapja!
A kozárrmislenyi formán és teljesítményen tovább javítva, határozott elképzeléssel mozgó támadó egységet, illetve keményen, de sportszerűen játszó hátsó alakzatot ezen a napon nem lehetett megállítani.
Élmény volt látni az elszánt, első hazai mérkőzésén bizonyítani akaró Csapatot. Mentek a passzok, szépek voltak a futások. A közönség élvezte a játékot. De szerintem az eredmény ismeterében nemigen kell ezt magyarázni.

Rendezőként sajnos nem lehetett a szemem mindig a pályán, így pontos beszámolóval ezúttal sem tudok szolgálni, viszont van, ami még ide kívánkozik: Nem jöhetett volna létre ez a mérkőzés, nem jöhetett volna létre ez a sikeres hazai bemutatkozás, ha nincsenek az odaadó, szabadidejüket feláldozó családtagok, segítők, hozzátartozók. A siker közös! Köszönet Mindenkinek!

(A Demons nagyon kevés -alig 30- játékossal jött Budapestre, a szerk.)