Csak idő kérdése volt, hogy találkozzon a két csapat. Mindenki erre várt 2008 nyara óta. Azaz nem mindenki, mivel két év sok változást hozott,
jöttek új arcok a Titánok és a Lázadók oldalára is, akiket nem érdekelt a múlt, a viszálykodás, valószínűleg nem is sokat értettek a lezajlottakból.
De aki már “tűz közelben” volt két éve, az tudta, hogy ez a mérkőzés többet jelent sokaknak mint a idei meccsek nagyrésze.

A rengetegszer leírt affér rövid vázlata: 2008-ban rossz hangulat alakult ki az akkori Vipers játékosai és vezetősége között. Egy dilettáns vezetőedző kinevezése, a vidékre szervezett hazai meccsek és az állandó anyagi problémák után úgy döntött az elnökség, hogy beolvasztják a csapatot a Budapest Titans-be. Ez bizonyult a legvégső rossz döntésnek részükről. A bejelentéskor a játékosok elhagyták a termet és 2 hónap múlva 50 fővel új csapatot alapítottak. Ez lett az Újbuda Rebels. A játékosok közűl csak a korábbi elnök, Gógucz Gyula és Szepesi Tamás tartott a Titánokkal.

Tavaly a Div. III.-ban a Jászberény jutott a Rebels-szel a döntőbe, így ott elmaradt a találkozó, de idén elkerülhetetlen volt az összecsapás. Kiderülhetett végre, hogy ki fejlődött többet az elmúlt két évben, kinek sikerült jobban talpon maradnia. És ami a legfontosabb: ki döntött jól 2008 nyarán a már említett gyűlésen.

Tudtuk, hogy a másfél éve még 100 fős játékosállománnyal hirdetett Titans keret -juniorokkal együtt is- maximum 30-35 főre rúg. Szombaton 27 játékossal érkeztek, ráadásul többeknek ez volt az első meccse. A Rebels 45 játékossal állt ki a meccsre. A teljes kezdő keret sérülés nélkül úszta meg a szezon első három találkozóját.
A cél nem csak a nagy arányú győzelem és a 0 kapott pont volt. A 48 percen keresztül eröltetett kemény fizikális játék volt az elsődleges. Tudtuk, hogy az agresszív játék gyorsan meghozza a gyümölcsét, főleg egy 27 játékost számláló csapat ellen.

A kevés játékoshoz képest valóban elég jól bírták a Titánok az első félidő hajráját. Kellett néhány elhibázott play is persze a Lázadók oldaláról, hogy az első negyedben a Titans máris a mi tizes yardvonalunkon találja magát. Mi ezt nem így terveztük, nem kezdhetjük így a meccset. De a megváltás néha onnan jön ahonnan nem számítunk rá. Ez esetben a saját endzone-unkból. Kiss Tamás a rangidős DB megszerezte idei első interception-jét és egészen a félpályáig haladt, ahol bár kiejtette a labdát, de Bálint “Gee” Gábor ugyanazzal a sebességgel fel is kapta és TD-t futott belőle. 102 yard INT TD.

Ezzel megadtuk az alaphangot.

Néhány yardos futásokon kívül nem sok történt az első két negyedben. A védelem többször sack-elte Wágner Olivért és a futásokat is meg tudtuk fogni néhány yardon, de nem tetszett senkinek amit a pályán látunk. Ennél többet akartunk mutatni. Lesi Tamás, Bóbis Szabolcs és a hirtelen felébredő offense fal azonban kicsit feldobta a hangulatot és így 14 pontos előnnyel húzódhattunk be félidőben a kis ereszek alá a monszunszerű eső elől. Nem voltunk elégedettek. A szünetben körbeálltak a Titánok és lelkesítő tapssal próbálták felvillanyozni a játékosokat (”Nézzétek a puhányokat” mondta egyikük az eresz alatt várakozó Lázadókra). Felmerült, hogy lefújhatják a bírók a meccset, de villámok nem csapkodtak körülöttünk, az eső pedig alábbhagyott a második félidő elejére.

Új felvonás, új lehetőség. Most kezdődött a mérközés.

Az első drive-ban idén talán először hibáztunk el long snap-et, így a Rebels 6 yardosán kezdhette meg a félidőt a Titánok támadó sora. Ekkor azonban érdekes dolog történt. Wágner eltünt. Az állandó nyomás a QB-n megtette hatását és az agyrázkódást szenvedett irányító helyére Fábián Krisztián tight end volt kénytelen beállni. Ekkor világossá vált számunkra, hogy a gyakorlatlan irányító és a csúszós labda most, a legfontosabb pillanatban jó szolgálatot tehet a védelmünk számára. És nem csalódtunk. A Fábián kezéből kicsúszó labdát egyből visszaszereztük és egy hosszú drive (30 yard büntetés a Titánoknak) után Lesi Tamás szerezte meg a második félidő első pontjait. Ezzel 20-nál beindult a zöld-fekete úthenger. A Rebels party-módba kapcsolt. Eljött az idő az örömfocira. Harapott a defense, hullottak a kezekből Titans labdák, a futások is szépen elhaltak a közben új sémára átállt Rebels defense karjaiban. Bóbis Szabolcs, Lesi Péter és Wellner Gábor még 16 pontot termeltek a második félidőben és Kis Tamás CB is kapott még egy lehetőséget a sorstól (és Fábián Krisztiántól). Ezúttal is élt vele és 6 pontért értékesítette második interception-jét.

A végjátékban az ős-vipera Lesi testvérek és Gergácz András is felmentek a védelembe, hogy “leróják kegyeletüket” a múlt szereplői előtt. A negyedik negyedre megtizedelődött Titánok pedig egyre idegesebben várták a meccs lefújását, amire már nem sokat kellett várni.

42-0. Vége. Ügy lezárva.

“Majd meglátják, hogy ez a munka egy kicsivel felelősebb szemléletet igényel, mint a jó hangulatú közös kocsmázások ihlette alap.” -szólt a korábbi elnökasszony Góguczné Pierog Adrienn intelme egy 2008-as cikkben. Ennek ellenére -ahogy azóta is minden meccs és nagyon sok edzés után - , ezen a szombaton is az Amigo Bár rockabilly ereklyéi között buliztuk át negyvenen az éjszakát.

Németh Gyula